| |
A glaukóma kialakulásában egy, a szem belsejében található folyadék, a csarnokvíz játszik nagy szerepet. Ez a folyadék a szivárványhártya külső pereme mögött, az úgynevezett sugártestben képződik, kitölti a szem hátsó csarnokát, onnan a szivárványhártya és a lencse között a pupilla (a szivárványhártya közepén lévő nyílás, „szembogár”) felé folyik, majd előre halad az elülső csarnokba, és végül a csarnokzug (a szaruhártya és a szivárványhártya közötti szöglet) finom hálózatán keresztül az erekbe folyik el.
A szem keresztmetszete
A fent vázolt út minden szakaszán zavar keletkezhet, amely a szem belnyomását fokozhatja, pl. a csarnokvíz túlzott képződése, vagy az elfolyás akadályozottsága. A fokozott nyomás károsítja az idegrostokat. Ezek a rostok az ideghártyától a papillán (látóidegfő) keresztül a látóidegbe húzódnak, és az ideghártyán érzékelt kép által keltett ingerületet az agyba közvetítik. Ráadásul a károsodás mértéke a nyomás nagyságától és az idegrostok egyéni érzékenységétől is függ: néhány embernél egy viszonylag alacsony, még „normális” bel-nyomás is káros lehet.
Az orvos az idegrostok kiesését már korán felismerheti a papillán, vagy a látótér vizsgálata során. Látótérnek nevezzük azt a területet, amelyet a szem egyidejűleg felfog, ha egy pontra, egyenesen fixálunk és a szemet nem mozgatjuk. Látótér alatt tehát nem csupán azt a területet értjük, amelyre nézünk és amelyet élesen látunk, hanem mindent, amit életlenül, a szemünk sarkából fel tudunk ismerni. Ennek a magyarázata a következő: - Az ideghártya, amely a szem belsejének nagy részét beborítja, számtalan fényérzékelő sejttel rendelkezik. Amikor fény esik egy sejtre, az jelzést ad egy idegroston keresztül az agy számára, amely a sok jelzésből újból összeállít egy képet. Ha egyenesen, egy tárgyra nézünk, annak képe az ideghártya közepére (makula) vetül, - ezt a képet élesen látjuk, mivel ott az érzékelő sejtek különösen sűrűn helyezkednek el. A környezetben lévő tárgyak képei ezzel szemben az ideghártya más területeire esnek, és – mivel ott az érzékelő sejtek ritkábbak – ezeket életlenül látjuk.
A glaukómára jellemző az idegrostok kötegszerű kiesése. Mivel ezek a rostok az egymás mellett lévő, érzékelő sejtekből indulnak ki, az érintett ideghártya-terület többé már nem tudja a fényingereket jelezni az agynak, megvakul. Így jön létre a látótérkiesés.
|
|
|
