| |
A makula (latinul Macula lutea) az ideghártya sárgás területe a szem hátsó pólusán, szemben a pupillával. Átmérője kb. 5 mm. Éppúgy, mint az ideghártya többi része, amely a szem belső felszínének nagy részét kibéleli, ez is számtalan fényérzékelő sejtet tartalmaz a mélyebb rétegeiben (fotoreceptorok). Amikor fény esik egy fotoreceptorra, ezt idegsejteken és ez utóbbiak rostjain keresztül jelzi az agynak, amely a sok jelzésből ismét egy képet állít elő. Az idegszövet átlátszó, és az őt tápláló erekkel együtt az ideghártya felszíni rétegeit képezi. Ezzel szemben a fotoreceptorokat az alattuk fekvő érhártya táplálja. Közöttük található a pigmentált sejtek rétege, a retina pigmenthámja (RPE), amely a tápanyagok transzportját végzi.
Ha direkt, egy bizonyos tárgyra nézünk, annak képe a makulára esik. Az ideghártya többi részével ellentétben ezt a képet élesen látjuk, mert a makulában a fotoreceptorok különösen sűrűn helyezkednek el. Legélesebben pontosan a makula közepén, a foveolában látunk. Itt a fotoreceptorok még sűrűbbek, a felszínes erek és az idegsejtek a foveola peremén helyezkednek el, úgy, hogy itt a legvékonyabb az ideghártya. A foveola olyan kicsi, hogy benne például csak egy rövid szó tud leképeződni, vagy egyetlen jel, mint a látásélesség vizsgálata során. Látásélességünket tehát a kicsiny foveola működése határozza meg.
Az időskori makula degenerációnál (AMD) a makula pigmenthámjának és fotoreceptorainak az anyagcseréje sérül. A sejtek elvesztik működőképességüket és tönkremennek, a látásélesség megromlik (bővebben ld. az Első jeleknél). A betegség előrehaladásának gyorsasága, attól függ, melyik formájáról van szó: a száraz (nem exszudatív), vagy a nedves (exszudatív) AMD-ről.
Mindkét forma korai stádiumában pontszerű lerakódások, az úgynevezett „Drusen” bukkannak fel a pigmenthám alatt. Ezeket különböző csoportokra osztják fel, a legfontosabbak a kemény és a puha drusenek. A kemény drusenek a száraz, a puha drusenek a nedves AMD kockázatát növelik.
A száraz AMD az estek 90 %-át teszi ki, ez a leggyakoribb forma. A sejtek pontszerű területeken mennek tönkre, melyek később megnagyobbodnak és összefolynak. A lefolyás többnyire sok évig tart, és lehetséges átmenet a nedves AMD-be.
A nedves AMD csak az esetek 10 %-ában fordul elő, de sokkal súlyosabb, mint a száraz AMD. Az érhártyából új, kóros, laza, törékeny erek nőnek ki a pigmenthám alatt, majd tovább terjednek a pigmenthám és a fotoreceptorok között. A lehetséges következmények az ideghártya duzzanatai, a pigmenthámot, vagy az ideghártyát folyadék, vagy vér emeli fel, a pigmenthámot és a fotoreceptorokat a kóros erek, vagy a sokáig tartó felemelkedés, az üvegtesti vérzések és a hegképződés teszi tönkre.
A szemorvos a makula működését és vérellátását pl. a látásélesség és a látótér vizsgálatával, szemtükörrel és réslámpával (biomikroszkóp), továbbá angiográfiával ítéli meg. Az utóbbihoz festék-anyagot (pl. fluoreszcein) fecskendeznek a kéz, vagy az alkar valamelyik vénájába. Ez eloszlik a vérerekben és azokat jobban láthatóvá teszi. Gyógyszerekkel kitágított pupillánál ezután lefényképezik, vagy lefilmezik a szemfeneket. Az angiográfia gyakran a pontos diagnózis és a kezelés megtervezésének előfeltétele.
|
|
|
