| |
|
 |
A következő szövetek védik a szemet a külvilágtól:
|
 |
kötőhártya: átlátszó, vérrel jól ellátott nyálkahártya, amely a szaruhártya peremétől az elülső ínhártyát, továbbá a szemhéjak belső felszínét borítja be, egészen a szemhéjszélekig. Mivel az érfalak is átlátszóak, a vér a nagyobb erekben a fehér ínhártya előtt jól látható
|
| |
|
|
|
szaruhártya: óraüvegszerűen illeszkedik be az ínhártyába, nagyon stabil és érmentes. A szem belsejében lévő folyadék, valamint a könny és a peremén elhelyezkedő erek táplálják
|
| |
|
|
|
ínhártya: fehér, erős kötőszövet, amely elöl átmegy a szaruhártyába, az erei nem láthatók
|
| |
|
|
|
szemhéjak: porcból és izmokból állnak, melyeket belülről a kötőhártya, kívülről pedig a vérrel jól ellátott szemhéjbőr fed be.
|
| |
|
|
Ezek a szövetek észrevétlenül, állandóan elhárítják a károsodásokat, amelyeket pl. a külvilág behatásai, idegen anyagok, kórokozók hoznának létre. Az erősebb izgalom eleinte fokozza a védekezést: a könny mennyisége fokozódik, a szem könnyezik, az orr folyik. Gyakoribb lesz a pillacsapás, többet pislogunk. Ezt követően kitágulnak az erek, hogy több sejtet és a védekezéshez szükséges, egyéb anyagot szállítsanak oda a károsító anyagok eltávolítása végett. Ekkor a kötőhártya kivörösödik. Végül létrejön a gyulladás: az erekből több folyadék lép ki, a kötőhártya megduzzad, működésében zavarok mutatkoznak. Fájdalmak, viszketés, égés, nyomásérzés jelentkezik, ha a gyulladás során keletkezett anyagok izgatják az érzőidegvégződéseket. A váladékkal együtt a károsító anyagok is eltávoznak. Később, a sérülés kijavítása érdekében, néha új erek és kötőszövetek képződnek. Ha a gyulladás lezajlik, ezek az erek is eltűnnek.
|
|
|
